Egyre több kutatás és tanulmány jelenik meg az Y generáció különleges helyzetéről. Mind a nevelési stílus, mind a munkahelyi elvárások és teljesítmény, mind pedig a magánéletük teljesen különbözik az eddigi generációktól. Ennek oka nagyrészt a hatalmas technológiai fejlődésben keresendő, amely a legtöbb Y generációs számára kisgyermekkorban volt először észlelhető. 

A legtöbb „boomer” vagy X generációs legfőképp azt mondaná, hogy az Y generációs fiataloknak semmi bajuk, csak nem akarnak dolgozni. „El vannak kényeztetve”, „nem tudják, mi az a munka”, „csak önmaguk érdeklik”, és még megannyi sztereotípiát hallunk róluk – kivétel nélkül mindegyik negatív. 

Pedig egy másik szemszögből nézve, ők az első generáció, amelynek tagjai nem félnek segítséget kérni. Legyen szó szakemberről vagy önfejlesztő könyvekről, előadásokról, megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy a lehető legboldogabbak legyenek. 

Kitörnek a keretekből, az elvárásokból, és akár olyan megbotránkoztató elhatározásokra jutnak, mint hogy „nem minden nőnek a gyermekvállalás a legfőbb célja”, és hogy „az én szüleim ezt és ezt rontották el a nevelés során”. 

Ezek miatt hihetjük azt, hogy törékenyek, és egy rossz szót nem lehet rájuk vagy nekik mondani, mert megsértődnek. Legyen bárhogy is, az biztos, hogy teljesen különböznek az előző generációktól. Mindez vajon azzal járna, hogy boldogtalanabbak és szorongók is? 

Kik tartoznak az Y generációhoz?

Az Y generáció, másnéven milleniálok tagjai azok, akik 1981 és 1996 között szülöttek. Pontos, mindenki által elfogadott dátumok nincsenek, mást állítanak szociológusok, antropológusok vagy a pszichológusok is, de az biztos, hogy valamikor a ’80-as évek közepén születtek, 2000-ig bezáróan. 

Legfiatalabb tagjai tehát mostanában lépnek ki a munkaerőpiacra, legidősebb tagja pedig 40 felé közelítenek. Ha rájuk nézünk tehát, akkor elmondhatjuk: az Y generáció tagjai már a felnőttek közé tartoznak. 

Az előttük lévő generáció a szüleik, az X generáció. Általában az 1965 és 1980 között szülöttek tartoznak közéjük. Az Y generációt követi a Z generáció, akik szintén most lépnek már ki a munkaerőpiacra vagy tanulnak tovább a felsőoktatásban, úgyhogy érdemes velük számolni. 

Generációs eloszlás

Generációváltás általában 20-25 évente történik, de elképzelhető, hogy ez eltolódik, mivel egyre később vállalnak gyermeket a fiatalok. 

Az Y generáció előnye és talán hátránya is abból ered, hogy az ő életükben már megjelent az internet. Szinte beleszülettek az internet nyújtotta óriási lehetőségekbe, és ez pedig számtalan területen megjelenik. A globalizáció miatt szeretnek utazni, más kultúrát megismerni, és távmunkában dolgozni, miközben a világ másik végében élnek. Ez korábban olyasfajta luxusnak számított, amire a hétköznapi X generációsok nem is gondolhattak. 

Az X generáció tagjai sok esetben egocentrikusnak, nárcisztikusnak, munkakerülőnek, lustának és túl érzékenynek gondolják az Y generáció tagjait. Nem tudnak megküzdeni a stresszes helyzetekkel és folyton csak panaszkodnak, hogy nekik mennyire rossz, miközben bármilyen kritikára megsértődnek. Azonban a valóság ennél jóval árnyaltabb. 

Az Y generáció és a stresszpontok

Az Y generáció tagjai valóban stresszesek, és nem igazán érzik jól magukat a bőrükben.  17 százalékuk depresszióval küzd, 14 százalékuk pedig valamilyen szorongásos zavarral. Amennyiben te is a 14% közé tartozol, ajánljuk figyelmedbe az Így győzd le a szorongást! 10 tipp a szorongás leküzdéséhez című cikkünket. A depresszió átlagos megjelenési ideje pedig lecsökkent a 40-50 év közötti időszakról a húszas évek közepére – és még nagyobb csökkenést várnak a szakértők!

Emiatt az Y generáció tagjai eddig soha nem látott mértékben keresnek segítséget és támogatást a problémájukhoz, például pszichológusi segítséget. Tudják, képesek felismerni, ha baj van, és ritkábban gondolják azt, hogy aki segítséget kér, az gyenge. Elfogadóbbak egymással és másokkal szemben, nagyrészüket nem érdekli, ki kit szeret vagy hogy néz ki. A legtöbbjük csak egy dologra vágyik: boldog akar lenni. De miért van szükségük segítségre?

A stresszpontok

A legnagyobb stresszpont az életükben egyértelműen a pénz. Nincs elég, nem keresnek olyan jól, eladósodnak, miközben az infláció rohamléptekben nő és egymást követik a gazdasági válságok. Kénytelenek sokáig élvezni a mama-hotel kényelmét, hiszen nincs pénzük albérletre, önerőre pedig végképp nem. 

A mai fiatalok 30 százaléka gondolja úgy, hogy kevesebbet keresn, mint azt 10 évvel ezelőtt gondolta. Nem ott tart, ahol tervezte, pedig számtalan lehetőséget vázoltak fel neki. Ez pedig nem véletlen, hiszen az infláció, diákhitelek, és a jelenlegi pandémia is jelentős gazdasági válságot okoz. 

Pontosan megmondták az előző generációk tagjai, hogy mit kell csinálni. Elvégezni a középiskolát, majd bekerülni jogi, orvosi, közgazdasági vagy mérnöki egyetemre. Elvégezni, tovább menni lehetőleg mesterképzésre is, mert így lehet csak igazán jól keresni. De valahol valami elakadt. Egyre gazdagabbak a gazdagok, egyre szegényebbek a szegények. A diplomával mégsem lesz valaki olyan sikeres és gazdag, mint ígérték neki. Általában csak bekerül egy multihoz, ahol a legjobb esetben is kizsákmányolják. 

Pedig a terv jónak tűnt, és régebben működött. Az X generáció tagjai, amennyiben egyetemre mentek, tisztességes fizetést kaptak és nagy elismerésnek örvendtek. Az Y generációnak azonban ez már nem adatik meg. Azt hihették, hogy kicselezik a rendszert a sok-sok évig tartó tanulással, és egyre több gazdag kerül ki közülük. A valóságban azonban kevés fizetésért dolgoznak heti 60 órát, és mégsem tudnak saját lakásra szert tenni. 

Az Y generáció főbb stresszorai

Az Y generáció legnagyobb stresszorai közé tartozik az anyagi és a munkahelyi stressz. Sokkal többet dolgoznak, mint az előttük lévő generáció, hiszen gyakorlatilag 0-24 elérhetők az internetnek köszönhetően. Ennek ellenére mégis el vannak adósodva. Mindemellett pedig a kitolódott oktatás miatt nem volt idejük megtalálni céljaikat, vágyaikat sem. Természetesen a lakhatási problémák is nagyrészt őket sújtják. 

Milyen valójában az Y generáció?

Az Y generáció tagjai pozitívabban látják önmagukat, és sok esetben optimisták saját képességeikben, tudásukban. Úgy gondolják, bármire képesek és a világ is a lábaik előtt hever. Ennek okai a nevelési attitűdben, de ugyanúgy a marketing világában keresendő. A legtöbb Y generációs ugyanis azt tanulja otthon, hogy ő a legjobb, legszebb, legügyesebb, és bármit elérhet, amit csak akar. 

Ezután azonban kikerül a munkaerőpiacra, ahol a valóság arcon üti. Egy gyakornoki vagy junior pozícióban kezd, alacsony fizetésért, és lehet, hogy előtte fél évig kereste ezt a munkát. A számtalan sikertelen jelentkezés és interjú során kezdi el megkérdőjelezni az eddig hallottakat: „ha én vagyok a legjobb, miért nem találok munkát fél éve?”. 

A munkahelyre bekerülve kevés fizetésért rengeteget dolgozik, és valahogy nem áll össze a kép. Nem ért mindenhez, nem érhet el mindent, hiszen nem lesz 2 éven belül vezető, és folyamatosan elrontja a munkát is, hiszen nincs szakmai tapasztalata. Jogosan merül fel a kérdés újra: „Ha én vagyok a legjobb/legokosabb/legszebb, miért csak ennyi pénzt keresek és miért nem vagyok már most vezető?”

A diplomások nagyrésze nem keres annyit, mint azt gondolta, mielőtt elment az egyetemre, és sokszor érzik azt, hogy feleslegesen tanultak annyit. Mindeközben pedig lemaradtak a legfontosabb feladatukról, amelyet tinédzserkorban kellett volna átélniük: megtalálni önmagukat. 

Megtalálni önmagunkat hatalmas feladat és egész életünkön át tart, erről bővebben olvashatsz Az élet igazságai, amiket jó lett volna, ha elmondanak nekünk című cikkünkben. 

De akkor ki vagyok én?

Önmagunk megtalálása az Erikson-i pszichoszexuális fejlődés elméletében a 12-18 éves korunk közötti évekre datálható. Ekkor szembesülünk azokkal a kérdésekkel, hogy ki vagyok, milyen képességeim vannak, miben vagyok jó és mi szeretnék lenni, mi a célom az életben. Azonban a folyamatos tanulás, amely akár 25 éves korunkig is elhúzódhat, nincs időnk ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ha pedig nem ismerjük önmagunkat, akkor nem tudunk döntéseket sem hozni, hiszen nem tudjuk, mit akarunk valójában. 

Ezt mutatják a kutatások is: a huszonévesek nagyrésze a döntéshozatal felelőssége miatt jár terápiára. Depressziósok és szorongók, mert nem tudják, kik ők és mi a céljuk az életben. A társadalmi nyomás pedig már a nyakukban van: ideje lenne családot alapítani. Mindeközben pedig csak egy dolog lebeg a szemük előtt: hogyan gondoskodjak valaki másról, egy babáról, ha magamról sem tudok?

Pedig ideje meghozni a legnagyobb döntéseket: elköteleződni valaki mellett, családot alapítani, és kitartani egy szakmai terület és pozíció mellett. Az Y generáció ezzel szemben sokszor job-hopper – nem tudja, mit keres pontosan a munkájában, de az individualista társadalom tanítása szerinti önmegvalósításra vágyik. Ha ez nem sikerült, akkor tovább is megy, hiszen annyira sok, végtelen lehetőség van, hogy bárhol találni új munkát. 

A kapuzárási pánik – 25 évesen

Az Y generáció esetében már kapunyitási pánikról beszélhetünk. A kapuzárási pánik ugyanis valamilyen jelentős életesemény hatására alakul ki, mint például a nyugdíjazás, válás, kialakuló egészségügyi problémák. Ezzel szemben az Y generációnál már inkább az a kiváltó ok, hogy rájövünk: nincsenek céljaink, és az elvárásaink pedig merőben elrugaszkodnak a valóságtól. Nincs egy pontosan behatárolható életesemény, inkább egy hosszabb folyamat eredménye ez a krízis. 

Egy kutatás szerint pedig az Y generáció tagjainak 86 százaléka érzi azt a nyomást, hogy 30 éves kora előtt mindent el kell érnie. Legyen szó munkahelyi sikerekről, családalapításról. Az élet, a munka ugyanis nem olyan, mint a filmekben látják, és nagyon keményen kell küzdeni azért, hogy előrébb juthassanak. Látják az Instagramon, hogyan lehetne másképp élni, és milyen szerencsések egyesek, és közben tudják, nekik nem ez jutott. A social media világa természetesen nem a valóság, és önértékelésre tett negatív hatásairól olvashatsz A közösségi média hatásai. Előnyök, vagy inkább hátrányok? című cikkünkben. 

Ugyanis a milleniálok életében többször is eljöhet a valódi kudarc: kevésbé sikeresek, mint szüleik, és többször van szükségük anyagi segítségre. A nyomás, hogy mégis mindent elsőre kell jól csinálni, sok esetben elviselhetetlen. 

Az Y generáció elhagyja a szülői házat – majd visszajön

Az Y generáció tagjai sok esetben főiskolára mennek, tovább tanulnak. Elköltöznek másik városba, ahol megpróbálnak saját életet élni. Alkalomadtán azonban hazamennek a szülői házba (sok esetben évekig otthon ragadnak), és azzal szembesülnek, hogy mennyire nem értik meg őket. 

Individualisztikus törekvéseiket korántsem nézik a szülők olyan jó szemmel, és feszültséget, félreértéseket tapasztalnak. Tanulmányok szerint erre pedig egyáltalán nincs hatással az, hogy a szülők mennyire iskolázottak. A szülői elvárások és a saját énjük között sok esetben annyira nagy a különbség, hogy ez a szülők részéről is dühöt szül. Elment ártatlan és kedves gyermekük, és jött helyette valaki, akit mintha nem is ismernének. 

Y generáció a munkahelyen

Egy előző, a Te is lehetsz ideális munkatárs! 7 tipp, hogyan válj azzá! című cikkünkben már rávilágítottunk arra, hogy milyen főbb különbségek vannak a generációk között a munkahelyen. Eltér a motiváció, a világszemlélet, a munkamorál, de az kétség kívül nem igaz, hogy nem szeretnek vagy nem tudnának dolgozni. 

Az Y generáció tagjai az együttműködés, teljesítményorientált munkavégzést keresik, ahol a kreativitás, alkotókészség, rugalmasság és a diverzitás a legfontosabb. Felvállalják a konfliktust, ha az adódik, és merészebben merik kifejezni elvárásaikat. Sokszor tűnnek job-hoppernek, vagyis gyakrabban váltogatják a munkahelyeiket. 

Általában 2-3 évente új lehetőség után néznek, valamint a gyors karrier előremenetelt részesítik előnyben. Amint úgy érzik, hogy már nincs előrelépési lehetőség, azonnal új munkahely után néznek. Minél gyorsabban, minél magasabb pozícióba szeretnének jutni. 

Ez utóbbi oka pedig pontosan az a nyomás és stressz, ami miatt szoronganak is. Úgy érzik, sikeresebbnek, gazdagabbnak kell lenniük a szüleiknél. Mindez azzal jár viszont, hogy már 30 éves korukra el kell jutniuk a csúcsra – ahol, aztán nem tudják, mihez kezdjenek. 

Ebből azonban általában nagy csalódás lesz. A válság tehát valójában a túl magasra tett elvárásokból adódik – amelyeket lehetetlen elérni. Az Y generáció mindemellett pedig kevésbé elégedett az életével és a karrierjével – hiszen nem tudja valóra váltani a saját elvárásait. Vagyis, boldogtalanabbak. Egyre többet és többet dolgoznak, meggyőzve önmagukat, hogy ez rendben van.

Ugyanis, ha nem dolgozol sokat, akkor nem vagy produktív, nem leszel sikeres – és nem leszel „valaki”. A bűntudat a nem munkával töltött percek, órák vagy napok miatt csak még jobban ösztönöz, hogy dolgozni kell.   

Hova vezet mindez?

„Kiégett generáció”, halljuk a számtalan más elnevezés mellett. Ez pedig valóban így van. A szorongás, depresszió kimagasló a fiatalok körében, és a kiégés is sok esetben már 30 éves kor előtt megtörténik. A kiégésről, annak előzményeiről és kezeléséről olvashatsz a Hogyan alakul ki a kiégés és mit tehetsz ellene? című cikkünkben. A kiégés egy olyan érzelmi, fizikai, mentális kimerülés, amelyet hosszútávú és nagymértékű stressz okoz. Tipikus tünetei a teljesítmény csökkenése, a reménytelenség, kilátástalanság érzése, az érdeklődés és motiváció elvesztése. Folyamatosan növekvő negatív életszemlélet, csökkenő elégedettség, kétségek, csapdába ejtve lenni érzés eluralkodása, étkezési és alvási szokások megváltozása, felborulása. Általában a munkára vonatkozóan jelenik meg, így az izoláció, munkahelyről való késés, halogatás, produktivitás csökkenése jellemző. 

Tünetei nagyon hasonlítanak a depresszióra, így az is elképzelhető, hogy a sok fiatal nem, vagy nem csak depresszióval küzd, hanem kiégéssel. Az Y generáció ugyanis jelentősen többször érzékeli a kiégés jeleit magán. Az első generáció ugyanis, amely rengeteget dolgozik, mégsem találja a helyét, és nem tud olyan anyagi függetlenségre szert tenni, mint amire vágyna. 

A folyamatos stressz, az elvárásoknak való megfelelés, félelem a döntéshozataltól és a saját maguk teljes elvesztése vezethet a kiégésig. Szinte megállás nélkül dolgoznak – számukra már nem lehetőség az, hogy nem viszik haza a munkát, ugyanis az internetnek hála bármikor elérhetjük őket. 

Az állandó kérdés viszont ott lebeg a fejük fölött: ha mindent jól csináltam, miért nem vagyok boldog? Ha benned is megfogalmazódott már ez a kérdés, mindenképp olvasd el a boldogságról szóló cikkünket: Hogyan legyél boldog? A boldogság 12 egyszerű titka

De hogyan legyen jobb?

Ahhoz, hogy az Y generáció jobb és könnyebb helyzetbe kerüljön, mindenképp teljes gazdasági, társadalmi átalakulásra van szükség. Azonban, egyéni szinten is lehet segíteni. Az, hogy ez a generáció már nem fél segítséget kérni, hatalmas előny, és erre is van szükség. Minemellett a hozzáálláson, gondolkodásmódon is lehet változtatni, valamint érdemes lehet a különböző spirituális értékrendekben kapaszkodót keresni. 

A meditáció, stresszkezelés, a kissé szabadabb nevelési attitűd irányt mutathat a jövő generációinak, valamint a média hanyagolása. A közösségi média jelentősen elősegíti a különböző egzisztenciális szorongásokat, így mindenképp javasolt kerülni azt, hogy napi több órán át a feedeket pörgessük.

Összefoglalás

Az Y generáció sajnos nagyon rossz reputációra tett szert, miközben nem adtak rá okot. Ezt átörökítik a Z generációnak is, hiszen, most már róluk is ugyanazt gondolják az idősebb generációk, amiket előtte a milleniálokra. A milleniálok azonban keményen dolgoznak, akik folyamatosan keresik önmagukat. 

Az elvárások csapdájába estek: akár 25-30 éves korukig tanulnak, annak reményében, hogy majd jobban keresnek, több lehetőségük lesz. A munkahelyre kerülve azonban azzal szembesülnek, hogy névtelenül bedarálja őket valamelyik multinacionális cég. Kevesebbet keresnek, mint előtte, pedig sokkal többet dolgoznak. Rugalmasak, felvállalják a konfliktusokat, de mégis csak annyit szeretnének, mint bármelyik előző generáció: több szabadidőt, boldogságot, elismerést. 

Képesek a magánélet rovására többet és többet dolgozni, miközben sajnos önmagukat sem volt alkalmuk még megismerni. Céltalanul, vágyak nélkül, a társadalom elvárásainak csapdájába esve találják magukat. A boldogtalanság, élettel való elégedettség mind emiatt jelentősen csökkent, gyakoribb a kiégés, az észlelt stressz és a depresszió előfordulása is ebben a korosztályban. 

A megoldás azonban nem egyszerű: folyamatosan dicsérő nevelési stílus elhagyása, a segítségkérés és a gazdasági helyzet jelentős javulása mind szükséges ahhoz, hogy a következő generáció már kissé boldogabb lehessen. 

Felhasznált források

https://www.psychologytoday.com/us/blog/i-hear-you/201907/why-are-millennials-so-anxious-and-unhappy

https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-gen-y-guide/201709/why-millennials-need-quarter-life-crises

https://www.apa.org/news/podcasts/speaking-of-psychology/unlocking-millennials

https://www.buzzfeednews.com/article/annehelenpetersen/millennials-burnout-generation-debt-work

https://www.sciencedaily.com/releases/2021/03/210319125436.htm

https://www.researchgate.net/publication/334789883_Understanding_the_psychology_of_youths_Generation_gap

https://www.helpguide.org/articles/stress/burnout-prevention-and-recovery.htm

Kapcsolódó bejegyzések