Önfejlesztő Akadémia-az-empátia-fejlesztése-5-lépésben

Megosztom a cikket!

Az empátia azon képességünk, amely során felismerjük, megértjük más emberek, állatok vagy kitalált személyek érzéseit és gondolatait. Sokszor hallhattad már, hogy az empátia az érzelmi intelligencia egyik alapja, és hogy akinek nincs, az biztosan pszichopata. Képesek vagyunk ezzel a jelzővel illetni olyanokat is, akik csak figyelmetlenségből, vagy éppen saját érdekeiket előtérbe helyezve megbántottak minket.

Az empátia folyamatos fejlesztése elengedhetetlen a kapcsolatok kialakításához. Segítségével képesek lehetünk más szemszögéből nézni az eseményeket, és erősíti a segítőkészségünket. Néhány kutatás szerint napjainkban egyre alacsonyabb az emberek empátiakészsége, amely kapcsolataikon és azok minőségén is meglátszik.

A fejlesztése érdekében érdemes néhány tippet és tanácsot megfogadni. Bár úgy tűnhet, hogy ha nekünk magas az empátiakészségünk, azzal háttérbe szorulunk a mai „embertelen és modern” korban, valójában nem így van. Kutatások rávilágítottak arra, hogy a magas empátiakészség a vezetők esetén is előny, hiszen ezáltal jobb kapcsolatot építhetnek ki alkalmazottaikkal, amely növeli a teljesítményüket.

A mindennapi életünk során pedig a kapcsolataink fenntartásában, munkahelyünkön a megfelelő kollegális viszony kialakításában játszik fontos szerepet. De mi is az empátia pontosan, és hogyan fejlesszük?

Hogy alakul ki az empátia?

Az empátia segít kapcsolatokat kialakítani, barátokat szerezni, morális és erkölcsi döntéseket hozni. Emellett abban is segít, hogy megvédjük a gyengébbeket és segítsünk, ha valaki bajban van.

Az ehhez hasonló pozitív tulajdonságai miatt azonban van egy elég öncélú, a túlélésünket szolgáló oldala is. Másokat „szociális antennaként” használva hamarabb észrevesszük, ha veszély leselkedik ránk. Egy betolakodó a csoportunkban halálos is lehet, így muszáj olvasnunk mások arcáról a félelmet.

Már magzatkorunkban mutatunk empátiára utaló jeleket, szinte az anyatejjel szívjuk magunkba. Újabb elméletek szerint úgynevezett tükör-neuronok segítségével sajátítjuk el a minket körül vevőktől az empátiát. Ezek a neuronok segítenek minket abban, hogy megjelenítsünk, leutánozzunk arckifejezéseket és testtartásokat.

Egész gyerekkorunkban tanuljuk az empátiát másoktól, majd legfőképp tinédzserkorban, amikor már sokkal több ember vesz körül minket. Minél több és minél tőlünk különbözőbb emberrel találkozunk, annál magasabb lehet az empátia szintünk. Emellett az olvasás, meditáció is segít a fejlesztésében.

A nárcisztikus emberek nem éreznek empátiát?

A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a nárcisztikusok, vagyis azok az emberek, akik nárcisztikus személyiségzavarral küzdenek, nem éreznek empátiát. A nárcisztikus személyiségzavar ugyanis egy valódi mentális betegség, amely során magukat mindenki felé helyezik, de valójában belső bizonytalanságukból fakad. Ennek ellenére a kutatások szerint képesek könyörületet és empátiát kimutatni, ám mindössze addig, amíg a saját vágyaikat és céljaikat el nem érik.

Manapság már egy egész generációt, a milleniálokat is úgy nevezik, hogy a „nárcisztikusok generációja”, vagy ha valaki nem túl kedves velünk, akkor az a személy is megkaphatja ezt a jelzőt. Azonban valódi nárcisztikusok mindössze a teljes populáció 1%-át tehetik ki.

A nárcizmus valójában egy egészséges vonásunk, amely mindannyiunkban megtalálható. Mindannyian szeretjük magunkat kicsit különlegesebbnek, kivételesnek gondolni, mint amilyenek vagyunk, és ennek célja is van. Segít abban, hogy kockázatot vállaljunk, például fizetésemelést kérjünk a munkahelyünkön.

A nárcizmus, mint személyiségzavar

Ha ez azonban már egy túl sok, akkor már személyiségzavarral lehet dolgunk, ami nem más, mint a nárcisztikus személyiségzavar. Ez a diszfunkciós zavar általában a más személyekkel való kapcsolatban jelenik meg, ugyanis az illetőnek problémája akad az intimitással és empátia megélésével. Emellett a folytonos figyelemfelkeltés, túlzások is tünetei lehetnek.

A nárcisztikus személyiségzavarral élők képesek az empátiára. Inkább az intimitás megélésével akad problémájuk, folyton figyelmet akarnak, nem képesek a kritikát elfogadni és mindig mások fölé helyezik önmagukat.

Mint minden személyiségzavar, itt is egy folyamatos zavar van abban, ahogy az ember képes kontrollálni az érzéseit, stabil énképet és identitást találni, vagy megfelelő, egészséges kapcsolatokat kialakítani. Ezért gondoljuk azt, hogy a nárcisztikusok túl hiúak és imádják magukat dicsérni, ez azonban csak az egyik fajtája.

Vannak olyan nárcisztikusok, akik magasan introvertáltak, befelé fordulóak, segítőkészek és különösen érzékenyek másokra. Az, hogy különlegesnek érzik magukat, abban nyilvánul meg, hogy ők „a legcsúnyábbak”, legbutábbak”, tehát negatív értelemben különlegesek. Folyamatos visszajelzésre van szükségük magukról, és a legkisebb kritikát sem tudják elfogadni.

A pszichopátia, vagyis az empátia hiánya

A pszichopátia a legújabb sorozatok között kedvelt karakter tulajdonság lett, hiszen amolyan titokzatossággal, rejtelmességgel jár, és néha még felmentést is adhat a főszereplőnek. Az empátia hiánya, az érzéketlenség és teljes tárgyilagosság azt eredményezi, hogy nagyon manipulatívak tudnak lenni. A klinikai világban ezt a zavart antiszociális személyiségzavarnak hívják.

A nárcisztikus személyiségzavar és az antiszociális személyiségzavar is a népesség mintegy 1%-át teszi ki.

A pszichopátia ráadásul makacsul ellenáll bármilyen terápiának, ugyanis agyi felépítés, genetikai hajlam és a traumás gyerekkor együttes hatására válik valaki pszchopatává, amely már gyerekkorban jelentkezik. Ők is mindössze a népesség 1%-át teszik ki, és attól, hogy egy gyereknek vannak pszichopátiára utaló tulajdonságai, még nem biztos, hogy valóban azzá válik. A pszichopaták sokszor tudják is magukról, hogy azok, hiszen látják, hogy hiányzik belőlük az empátia és bármilyen érzelmi válasz.

Ennek ellenére a legtöbb pszichopata nem lesz sorozatgyilkos, csak azért, mert nem éreznek empátiát. Sokszor csak próbálnak beilleszkedni, és olyanná válni, mint mások, így nincs erőszakkal kapcsolatos múltuk. Emellett félelmet is éreznek, bár kissé más verzióban, mint az átlagemberek.

Az állatok is éreznek empátiát

Az utóbbi években egyre több kutatást készítenek arról, hogy vajon az állatokban is megtalálható-e az empátia. Ezen kutatások főszereplői természetesen a hozzánk legközelebb élő rokonaink, az emberszabásúak, és legjobb barátaink, a kutyák. Az oxytocin, amit a kötődés és empátia hormonjának tartanak, a legfontosabb szereplő szülés, a szülői kötődés és egyéb társas kötődés esetén.

Kutyánk esetén fel sem merül bennünk a kérdés, hogy vajon empátia érzésre képes-e hű társunk. Odajön megvigasztalni, ha szomorúak vagyunk, vagy megpróbál felvidítani – olykor csak a kezünkre teszi a mancsát, mintha tudatni akarná, hogy itt van velünk.

Ennek vizsgálata alapján arra jutottak, hogy amikor kutyád mélyen a szemedbe néz, valójában az oxytocin szintje a te és az ő agyában is megemelkedik. Ahol pedig magas oxytocin szint van, ott empátia is van – így igazad lehet abban, hogy valóban empátiát érez irántad!

Majmok esetén szintén ez a magas oxytocin mennyiség empatikus viselkedést eredményez. Ők is képesek a veszélyt leolvasni a másik arcáról! Ezek az eredmények felvetik annak a lehetőségét, hogy az oxytocint terápiás szerként használják az antiszociális személyiségzavar esetén.

Egerek esetén megfigyelhető, hogy ha az egyik egér lát egy másikat, miközben az valamilyen sokkot él át, ő maga is lefagy. Ez arra enged következtetni, hogy ha látnak egy másik egeret félni, akkor annak a félelmetes helyzetnek megfelelően változtatják meg a viselkedésüket. Mi emberek is ugyanezt tesszük, ha látunk valakit elesni: rögtön megállunk mi magunk is. Mindez agyunk jelzése az empátiára való képességünkről.

Empátia a munkahelyen

Az empátia a munkahelyen növeli a teljesítményt, a munkával való elégedettséget és a motivációt. Talán felmerül benned a kérdés: hogyan növeli a teljesítményt és hatékonyságot? Az empátia semlegesíti a benned felmerülő negatív érzéseket, például elégedetlenséget, frusztráltságot.

Amikor valakire megharagszol a munkahelyeden, nem értetek egyet, akkor egy pillanatra beleképzeled magad a helyébe az empátia segítségével. Ezáltal egy kicsit lenyugszol, így pozitívabb hangnemben tudsz válaszolni. Ennek segítségével egy kicsit félre tudod tenni a negatív érzelmeidet, a haragot.

Az alkalmazottak, HR szakemberek és a CEO-k mind úgy gondolják, hogy az empátia jelentős szerepet játszik egy munkahelyen. Ha pedig magad iránt is érzel egy kis együttérzést egy elhibázott munka, lecsúszott határidő után, akkor sokkal sikeresebb lehetsz.

Az alkalmazottak 90%-a szerint az empátia kimutatása az egyik legfontosabb jellemzője egy munkahelynek, főleg, ha azt mentális egészségmegőrzésre szervezett programokkal is alátámasztják.

Az empátia a munkahelyen is ugyanolyan fontos, mint a magánéletben, főleg vezetőként, így fejlesztése egész életünk során fontos.

Az empátia sötét oldala

Akárcsak az empátia hiánya, a túlzott empátia is rengeteg problémát okozhat. Ha folyton magad elé helyezel másokat, egy sebezhető pontot mutatsz magadon, akkor kihasználhatnak. Ezzel együtt érezhetsz ürességet, meg nem értettséget, elidegenedést, ami szorongáshoz vezethet, így jobb, ha odafigyelsz a mértékre!

Az empátia fajtái

Kevesen tudják, de az empátiának 3 különböző fajtája van Daniel Goleman pszichológus szerint. A kognitív, emocionális (affektív), és az együttműködő, más néven szociális.

Az empátia fajtái a kognitív, emocionális és az együttműködő empátia, amelyek együttes fejlesztése erősíti az érzelmi intelligenciát.

A kognitív empátia során megfigyeljük a másikat, és megértjük, hogy mit érezhet, gondolhat, megértjük a másik szemszögét. Mindezt úgy érjük el, hogy érzelmileg nem kapcsolódunk a másikhoz. Ezt a vezetők gyakran használják, hiszen így bár megértik beosztottaik érzéseit, érzelmileg nem vonódnak be, azokat nem veszik magukra. Ez egy racionális, intellektuális beleérzés.

Az emocionális empátia esetén szinte átvesszük a másik érzéseit. Ez már érzelmi bevonódást hordoz magában, így mi magunk és rosszul érezhetjük magunkat, érezzük a másik ember fájdalmát. Nem csoda hát, hogy ez sokaknak megterhelő lehet, hiszen a saját jóllétünket is veszélyeztetjük, főleg, ha mi magunk végül nem tudunk segíteni.

Az együttműködő, más néven szociális empátiáról akkor beszélhetünk, ha valaki ezek után még azt is át tudja érezni, mit vár tőle a másik. Törődünk a másikkal annyira, hogy lépéseket is teszünk a helyzete megváltoztatására. Ez a fajta legtöbbször a szociális dolgozóknak fordul elő.

Az empátia növelése

Ahhoz, hogy az empátia szinted növekedhessen, vagy elkezd felszámolni a szerinted létező empátia hiányt, 5 tippet mutatunk most be. Mindegyiket nagyon odafigyelve, a másikkal törődve végezzük, a lehető legtöbbször, és egy idő után már fel sem tűnik!

1. Hallgasd meg a másikat

Képesek vagyunk egész nap beszélni, de valahogy mégsem tesszük jól. Ahogy már A jó kommunikáció 7 ismérve cikkünkben is írtuk, sokszor csak elbeszélünk egymást mellett. Valójában, amikor hallgatjuk a másikat, csak azon gondolkozunk, hogy mit fogunk neki válaszolni, ahelyett, hogy odafigyelnénk. Ezért meghallgatni nehezebb, mint gondolnánk.

Ha mindez nem lenne elég, sokszor a hangjukban rejlő érzelemre reagálunk, nem arra, amit mond. Amikor egy barátunk felhív ventillálni a munkahelyéről, akkor elragadnak minket a hangjában hallható érzelmek. A düh, csalódottság, stressz – ezek ragadják meg a figyelmünket ahelyett, hogy arra is figyelnénk, hogy mit mond valójában.

Mindemellett lehet, hogy közben annak szenteljük az időt, hogy mi hogyan érezzük magunkat. Próbáljunk meg ilyenkor ténylegesen azzal törődni, hogy mit próbál mondani a másik. Tanácsot adni, hogyan kerülhet ki ebből a helyzetből, és nem azt felhánytorgatni, hogy mi magunk hányszor és hogyan kerültünk már hasonló helyzetbe.

2. Mutasd meg a sebezhető oldaladat

Az empátia kimutatásának egy másik iránya, ha te magad válsz sebezhetővé. Mutasd ki a másik felé az érzelmeidet, hiszen így tudod megadni a lehetőséget, hogy ők is empatikusak legyenek veled. Ezzel két dologra is szert tehetsz: érezni fogod, milyen, ha valaki empátiát érez irántad, valamint jobban fogsz tudni lavírozni a negatív érzelmek között.

3. Olvass az empátia fejlesztéséért

Az olvasás sokunk kedves hobbija. Fejleszti a kreativitást, bővíti a szókincsedet, ezáltal választékosabban tudsz beszélni. Ha pedig választékosabban beszélsz, akkor több szavad van érzelmeid megnevezésére! Könnyebben tudod magad kifejezni, hiszen több szót használhatsz.

Mégsem emiatt fejleszti igazán az empátiát az olvasás. Gondolj bele, amikor olvasol, és az egyik karakter, akinek a szemszögében íródott a könyv, valamilyen szörnyű traumán megy át, akkor lehet, hogy te magad is elmorzsolsz 1-2 könnycseppet. Ezzel a tulajdonságával fejleszti az empátiádat, a személyiségedet!

Belelátsz karakterek (még, ha nem is valódiak) érzéseibe, szinte átéled, amiket ők is. Minél nagyobb a kreativitásod, és minél jobban vagy megírva a könyv, annál jobban beleéled magad. Lehet, hogy nem emlékszel majd a történet minden egyes apró részletére, a közben átélt érzelmekre igen. Olyan intimitásban, közelségben éled meg a történetet, mintha veled történt volna meg, a valóságban.

Érdemes minél több regényt, novellát, kalandregényt olvasni, hiszen ezek tartalmazzák a legrészletesebb, kidolgozottabb érzelmi szálakat. Elő akár egy Danielle Steel regénnyel is, hiszen az biztosan hagy benned érzelmi nyomot!

4. Tükrözd és utánozd a másikat

Ez eléggé klisének hangzik, de a másik testbeszédének utánzása, a nyitott testtartásod pozitív üzenetet küld a másiknak. Empátiát, hallgatóságot jelent – a másik úgy érezheti, hallgató fülekre talált.

Már említettük a tükör-neoronok szerepét a csecsemőkori empátia elsajátításában, miért ne használhatnád őket „tudatosan”? A másikat letükrözni beindítja a mozgásért felelős motorikus területeket, valamint emocionális választ közvetít. A mozgás oda-vissza működik: ha valamit „eljászol”, hogy érzel, úgy is fogod érezni magad!

5. Ajánld fel a segítségedet az empátia segítségével

Megmutatni az empátiát, meghallgatni, biztosítani a másikat arról, hogy figyelsz, tökéletesen segít a kognitív majd emocionális empátia fejlesztésében. Ahhoz, hogy az együttműködő empátia is növekedjen, tenned is kell már!

Biztosítsd a másikat arról, hogy számíthat rád, és adj tanácsot. A tanácsot lehetőleg úgy add, hogy közben a saját tapasztalataidról a lehető legkevesebbet beszélj. Minél több énközpontú mondatot teszel bele, annál jobban azt fogja érezni a másik, hogy semmibe veszed őt, a problémát, csak azért, hogy magadról beszélhess (újra). Ezáltal pedig nárcisztikusnak is gondolhat.

Ahhoz, hogy teljes empátiáról tehess tanúbizonyságot, érezned kell a másik szenvedését, de kiutat is kell neki ajánlanod. Mi magunk könnyebb és szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen valójában nem mi vagyunk a nehézség elszenvedői. Ezáltal jobban látjuk a megoldást és a lehetőségeket is.

Attól, hogy tudod és átérzed min megy át a másik, azt is meg tudod határozni, mire van szüksége – ezek után már csak meg kell neki mutatnod! Ha barátod nehéz helyzetben van, például szakítás előtt áll, azzal, hogy csak szidod a párkapcsolat másik résztvevőjét, és felvázolod, te már hogyan és mikor otthagytad volna, nem segítesz.

Neked könnyebb, mert nem vagy benne a kapcsolatban, nincsenek róla emlékeid, tapasztalataid. Természetesen lehettél már hasonló helyzetben, de te másik ember vagy, más emlékekkel, képességekkel, más élményekkel és érzelmi stratégiákkal.

Többször visszakérdezni, hogy mit szeretne tenni, majd a válaszai alapján egy cselekvési tervet, megoldást kínálni neki, sokkal hatásosabb. Egyrészt nem fogja érezni, hogy elítéled, vagy sürgetnéd, esetleg lenézed. Épp ellenkezőleg – úgy érzi majd, üzenete és fájdalma egyszerre ért célba, és valóban segíteni szeretnél.

Ezzel a módszerrel növeled a szociális együttérzésedet is. Néha a legegyszerűbb ehhez, hogy megkérdezed, ténylegesen mit szeretne a másik – mielőtt elhalmozod kéretlen tanácsokkal.

+1. Vegyél színjátszó órákat!

A színészek végtelen érzelmet tudnak megjeleníteni az arcukon és a testbeszédükön, amelyeket ezer és ezer színjátszás órán tanultak. Ehhez hatalmas mennyiségű empátiára van szükség.

A színészek egy-egy érzelem megnyilvánuláshoz a saját tapasztalataikból merítenek, például felidéznek egy hasonló, már megtörtént jelenetet. Egy szakítást könnyebb a vásznon eljátszani, ha visszagondolsz a legutóbbi, valódi szakításodra, és akkor érzett fájdalomra, dühre, csalódottságra.

A színészet tanulása olyan szociális és kognitív képességekkel ruházza fel az embert, amit máshol nagyon nehéz megszerezni. Gyakorlat teszi a mestert – és ez az érzelmekkel, empátiával is így van.

Összefoglalás

Ahhoz, hogy hatékonyan vehessünk részt a társas közösségben, különösen fontos volt az empátia kifejlesztése. Az empátia nem azonos az együttérzéssel, inkább kiegészíti azt.

Már magzati korunkban elkezdjük alapjait tanulni, majd előbb a szüleinket figyelve, az óvodáskorban pedig már társainkat utánozva fejlesztjük. Ha valakinél valamilyen oknál fogva hiányzik, akkor beszélhetünk pszichopátiáról, antiszociális személyiségzavarról, esetleg nárcisztikus személyiségzavarról.

Ha úgy érezzük, szükségünk lehet az empátia növekedésére, akkor kezdjük el valóban meghallgatni a másikat. Mutassuk meg sebezhető oldalunkat, hiszen ezáltal megtapasztaljuk, milyen kapni az empátiát. Olvassunk minél több regényt, hiszen növeljük a szókincsünket, aminek segítségével könnyebben kifejezhetjük majd az érzéseinket – és kérdezhetünk vissza másokéra is. Emellett intim közelségből élhetjük át a szereplők érzelmeit.

Utánozzuk, tükrözzük le a másik testbeszédét, arckifejezését, és ezáltal úgy érezheti, valóban átérezzük, amin átmegy. Ha pedig segítségre van szüksége, adjunk neki tanácsot – mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebbet beszélünk a saját előző élményeinkről, érzéseinkről.

A lehető legegyszerűbb felmérni, hogy mire van szüksége a másiknak, ha egyszerűen megkérdezzük. Ne féljünk visszakérdezni, ha valamiben nem vagyunk biztosak, vagy úgy gondoljuk, nem értelmezzük jól. Az ilyen apró dolgoktól érezheti úgy a másik, hogy valóban fontos nekünk ő is, és az a helyzet, amin átmegy.

Nekünk is mennyire sokat jelent, ha kiskedvencünk mélyen a szemünkbe néz, ráteszi mancsát a kezünkre, így ezekkel mi magunk is élhetünk, ha szeretteinket szenvedni látjuk. Érintéssel kifejezni támogatásunkat nagyfokú empátiáról tesz tanúbizonyságot, így éljünk vele.

A munkahelyen épp olyan fontos az empátia kifejezése, mint a magánéletben. Legyen szó vezető vagy beosztott pozícióról, együttérezni a másikkal, átérezni a dühét egy konfliktus során megengedi számunkra, hogy hamarabb elsimítsuk a nézeteltérést.

Te gyakoroltad ma már az empátia érzését?

Írd meg kommentben! Előtte viszont iratkozz fel alább, hogy ne maradj le egyetlen hasznos anyagunkról se!

Kapcsolódó bejegyzések

Miért érzed magadat szegénynek?

Napjainkban minden arról szól, hogy a pénz mindenek felett áll. Az Instagram telis tele huszonévesekkel, akik bejárják a világot, miközben a sokadik ingatlanra tesznek szert. Sokan csak azért vállalnak egy munkát, amiben rosszul érzik magukat, mert jobban fizet, mint...

Hogyan leld örömödet az ünnepekben?

Az ünnepek közeledte két érzelmet válthat ki belőlünk a leggyakrabban: megkönnyebbülést, hiszen végre 1-2 hetes szünet vár ránk, vagy félelmet, hogy mennyi elintézni való még előttünk. Már novemberben megérkezett az összes dekoráció a boltokba, elindultak a...

Kritikus gondolkodásmód: Így fejleszd tökélyre!

Napjaink álhír halmazával nagyon nehéz felvenni a versenyt. Mit hihetünk el és mit nem? Hogyan mérjük fel valaminek az igazságtartalmát, ha képtelenség minden részletet megismerni és megérteni egy bonyolultabb kérdésben? Tájékozódunk jobbról és balról is, majd...