Eric Berne kanadai pszichológus 1964-ben megírta Emberi játszmák című bestseller könyvét – ezzel elindította útjára a pszichológia máig is egyik legnépszerűbb elméletét. A felismerés, hogy mindannyian játszmákat játszunk egymással, amelyek bizonyos igényeinket és szükségleteinket elégítik ki, forradalmasította az emberi kapcsolatokról alkotott nézeteinket.
A játszmák annyira beszivárogtak a mindennapi életünkbe, hogy egyáltalán nem vesszük azokat észre. A reggeli „hogy vagy?-tól” a „szeretsz-e még-ig” állandó jelenlévői az életünknek. A játszmák azonban nem minden esetben negatív töltésűek, és teljesen kiiktatni sem lehet őket az életünkből.
Mit nevezünk játszmának?
A párkapcsolatnak fontos eleme a játékosság, huncutság. Ha tudunk együtt nevetni, akkor az jelentősen növeli a párkapcsolattal való elégedettséget és a jóllétünket. A játszma azonban teljesen más. Berne leírása szerint „a játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad”. Más szavakkal: újra és újra eljátsszuk azokat a szituációkat, amelyeknek előre tudjuk, mi lesz a végük.
Ha valaha már szembesültél ezekkel a kérdésekkel: „miért történik velem ez újra?”, vagy „nem hiszem el, hogy újra ez történik!”, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy játszma szereplője voltál. Mindannyian játszmázunk minden egyes nap – ahogy Berne írja: ne azt kérdezd magadtól, hogy játszmázol-e, hanem hogy épp melyik játszmában veszel részt?
Ha ugyanis felismerjük a játszmákat, akkor meg tudjuk határozni, mire, mit és miért szoktunk úgy reagálni, ahogy. Illetve, melyek azok a kulcsingerek, amelyek előidézik azt, amit mondani fogunk.
Miért játszmázunk?
A játszma lényege, hogy az intimitást, bizalmat próbáljuk meg megélni a kapcsolatban. Ez egy erre tett próbálkozás. A beszélgetések során ugyanis próbálunk úgynevezett sztrókot, vagyis simogatást kapni. A beszélgetések során ezeket a simogatásokat cseréljük, adjuk és kapjuk. Próbálunk minél többet kapni, ezzel pótolva az intimitást, hiszen az intimitás rémisztő lehet és elutasításba torkollhat. A simogatás viszont, akár az egy valódi bók, akár a játszma maga, pótolja a vágyott intimitást.
A játszma akkor kezdődik el, ha rejtett tranzakciót folytatunk. Ennek során mondunk valamit, de teljesen másra gondolunk, hiszen kimondani a valóságot, őszintének lenni önfeltárással jár. A kommunikáció mindössze 8 százalékát teszi ki maga a beszéd, amit mondunk, a többi 92% pedig a hangsúly, arckifejezés, gesztikuláció, testtartás. Tehát, beszéd közben, amit mondunk, az a társas üzenet, és amire közben gondolunk, az a pszichológiai üzenet, és a másik fél az utóbbit hallja ki.
Tipikus példa erre az, amikor a randi végén a nő azt mondja, hogy „jó, akkor én megyek”, és közben nagy szemekkel néz a férfira. A pszichológiai üzenet ugyanis az, hogy „csókolj meg”, és ezt mind a két fél tudja, hiába nem ez hangzott el.
A rejtett tranzakció
Általában ezzel a rejtett tranzakcióval kezdődik el a játszma, majd következik egy fordulópont, amikor rájövünk, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Ekkor szomorúnak, csalódottnak, dühösnek érezzük magunkat, és minél gyorsabban győzelmet akarunk aratni. Ez a győzelem jelenti a visszajelzést arra, hogy amit gondolunk a világról, az rendben van, és úgy van, ahogy gondoljuk. Sokszor ugyanis azért játszmázunk, hogy sajnálatot váltsunk ki másokból (ez is egy simogatás), vagy meggyőzödjünk arról, hogy amit gondolunk, az úgy van.
Példa
Felhív az egyik barátunk, már a héten harmadjára, hogy mennyire nem szereti a munkahelyét. Nem jön ki a kollégáival, keresztbe tesz neki a főnöke, a fizetését sem emelik és előre lépni sem tud évek óta. Hónapok óta panaszkodik, és úgy döntünk, segítünk neki. Felhívjuk a figyelmét, hogy egyik ismerősünk pont egy ilyen szakembert keres, mint ő, szívesen beajánlanánk. Majd, jön a kifogás, hogy „Igen, de…”.
Ez az úgynevezett „igen, de…” játszma, amikor akárhány megoldást és lehetőséget javaslunk, a másik fél mindig talál benne valami kifogást. Pontosan azért, mert nem valódi megoldást vár, hanem együttérzést, sajnálatot, szimpátiát – a játszma ugyanis elkezdődött.
Lehet, hogy úgy tűnik, hogy segítséget kér (társas jelentés), de valójában azt bizonyítja, hogy neki milyen rossz, rajta nem lehet segíteni (pszichológiai jelentés). A fordulópont akkor történik meg, ha a segítő feladja a lehetőségek ajánlatát, a nyereség így a segítségkérő számára az, hogy rajta valóban nem lehet segíteni. Ismerős neked is ez a helyzet?
Az énállapotok a játszmák okaként
Berne könyvében az énállapotok is előtérbe kerülnek, amelyek még Freud elméletéből lehetnek ismerősek, vagyis, hogy gyerekkorunk formálja azt, hogy milyen lesz később az életünk. Minden személynek három énállapota van: a Szülő, a Felnőtt és a Gyermek. Mindez teljesen egészséges, és pillanatról-pillanatra képesek vagyunk váltani köztük.
- A Gyermek énállapotban válhatunk alkalmazkodó vagy lázadó gyermekké. Ebben az énállapotban indulatból, érzelmileg vezérelve válaszolunk. Az alkalmazkodó gyerek rendszerető, másokat helyez előtérbe, és fő célja, hogy szeressék. A lázadó gyerek ezzel ellentétben kreatív, spontán, játékos, és dacos – már csak azért sem azt teszi, amit kellene.
- Szülő énállapotban lehetünk irányító vagy gondoskodó Szülők. Ezeket a szüleinktől tanultuk el, általában amilyen szülők voltak ők nekünk, mi is úgy viselkedünk ebben az énállapotban. A gondoskodó Szülő aggódik, próbál mindent egyedül megoldani, átvenni a terheket a másik helyett. Az irányító Szülő pedig kritizál, parancsol, akár agresszívan is viselkedhet.
- A Felnőtt énállapot során a mostban, a jelenben reagálunk, nem úgy, ahogy mások azt elvárják. Racionálisan, nyíltan és őszintén viselkedünk, meghallgatjuk a másikat és felelősségteljesen viselkedünk.
Az énállapotok
Minden egyes beszélgetés során egyik énállapotból megyünk a másikba. Például, ha megkérdezzük a másikat, hogy „biztos nem hozol inkább még egy pulcsit? Olyan hideg van, nem szeretném, hogy megfázz.” – ez a gondoskodó Szülő énállapot. Ebben a helyzetben a másik válaszolhatja azt, hogy „de, igazad van” (alkalmazkodó gyermek), vagy úgy, hogy „nem, hagyjál már ezzel, el tudom dönteni, hogy fázok-e vagy sem” (lázadó gyermek).
Felnőttként a helyes válasz ez lenne: „megnéztem, 20 fok van, szerintem nem fogok fázni, de köszönöm, hogy szóltál”. Akárhányszor elhagyjuk a Felnőtt énállapotot, elkezdődik a játszma, a rejtett tranzakció.
Leggyakoribb játszmák
A párkapcsolaton belül számtalan játszma zajlik le minden egyes nap. Te melyekkel találkoztál már?
1. Mi a baj? – Semmi.
A leggyakoribb játszma az, amikor a másikon látjuk, hogy rosszkedvű, és megkérdezzük, mi a baj. Egy egyszerű kérdés, amire szinte mindig az a válasz, hogy „semmi”. Innentől indul is a játszma: kérdezgetjük, kérdezgetjük, mire egyszer csak eljutunk a „ha igazán ismernél, akkor tudnád” és a „most sem figyeltél” mondatokig.
Ekkor meghátrálunk vagy agresszívvá válunk, hiszen nem tudjuk, hogy mégis mit tettünk. A megoldás erre az, hogy azonnal elmeséljük a problémát, és teljesen hagyjuk ki a „semmi” kifejezést.
2. Ha te nem lennél…
Párkapcsolaton belül szintén gyakori a „ha te nem lennél…” kezdetű játszma. Párkapcsolatokban megjelenhet az, hogy elkezdjük hanyagolni a barátainkat, nem járunk edzeni, bulizni, szórakozni. Sok esetben ezt a másikra fogjuk: „ha te nem lennél, minden héten mehetnék szórakozni!”. Ez azonban nem igaz, hanem az ilyen tevékenységtől való félelem, szorongás áll a háttérben, és ha nem lenne a másik, akkor sem tennénk meg.
Az ilyen nők általában domináns és irányító férfit választanak, hiszen így nem kell beismerniük saját félelmüket és szorongásukat. Arra tudják fogni, hogy a „férjük miatt” nem járhatnak el otthonról, így ők áldozatszerepbe kerülnek. A valóságban pedig ez azért hasznos, mert a bennük rejlő Gyermek fél az új helyzetektől, és így legalább nem is kell kilépnie a komfortzónából.
3. Szeretsz?
A „szeretsz játszma” igazán veszélyes. Valójában, minden esetben, ha feltesszük a másiknak ezt a kérdést, akkor a bennünk lévő, félelmekkel teli Gyermek kérdezi, aki attól fél, hogy ő nem szerethető. Erre ugyanis nem létezik jó válasz: a „nem szeretlek” valójában nem opció, a hezitálás azonnal veszekedéshez vezet, az „igen” pedig további játszmával folytatódik.
Következnek a „miért?”, „mit szeretsz bennem a legjobban?” kérdések, és előbb vagy utóbb, egy rossz válasz vagy hezitálás után a „mi a baj – semmi” interakcióban végződik. Ha mégis úgy döntünk, hogy elkezdjük ezt az interakciót, akkor érdemes inkább az igen után abbahagyni. Megkaptuk a választ, zárjuk le a játszmát.
Hogyan tudjuk megszüntetni a játszmázást?
A játszmák teljes megszüntetése nem lehetséges, és a csökkentése is nem kis önismeretet igényel. Az önismeret mélyítésében segíthet Önismeret: Így ismerd meg jobban magad! című cikkünk. Annyira tudattalanul működnek a játszmák, hogy óriási energiabefektetést és tudatosságot igényel az, hogy tudjunk változtatni a jól bejáratott játszmákon. Néhány tanács betartásával azonban csökkenthetjük a játszmázást:
- A tudatosság
Ezt a cikket elolvasva, érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy hol és mikor, milyen énállapotok jelennek meg a leggyakrabban nálad. Ha elkezdjük figyelni a válaszainkat, viselkedésünket, akkor könnyedén felismerhetjük, hogy most Szülő vagy Gyermek énállapotból beszélünk-e. Ha erős érzelmi felindulás van mögötte, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem Felnőtt énállapotban vagyunk. Ha minél többet tudunk Felnőtt énállapotban kommunikálni, annál egészségesebb lehet a kapcsolatunk.
- Spontaneitás
A spontaneitás lényege, hogy próbáljunk meg teljesen mást válaszolni, mint amit eredetileg akartunk, vagy mindig szoktunk. Ha felismertük azokat a kulcsingereket, amelyek kiváltják nálunk a játszmát, akkor válaszoljunk valami teljesen mást!
- Asszertív kommunikáció
A jó kommunikáció 7 ismérve című cikkünkben már olvashattál az asszertív kommunikációról. Az asszertív kommunikáció során meghúzod a határaidat, kommunikálod, hogy mire van szükséged. Mindeközben meghallgatod azt, hogy mit szeretne a másik, majd közös pontot kerestek megoldásként. Ehhez empátiára, toleranciára, türelemre van szükség. Az egyik legjobb megoldás, ha az érzelmeidről kommunikálsz, például úgy, hogy:
Amikor így viselkedsz, én azt érzem/úgy érzem magam, hogy…
Az érzelmeidet ugyanis nem kérdőjelezhetik meg és nem biztosít támadófelületet sem a másik számára.
Összefoglalás
Az emberi játszmák szinte megkerülhetetlenek az életünkben. Minden játszma az intimitás, bizalom megélésére vagy a saját igazunk bebizonyítására tett próbálkozás. Ezen tranzakciók során próbálunk minél több simogatáshoz hozzájutni annak érdekében, hogy megéljük az intimitást. Minden emberi kapcsolatban jelen vannak, és legfőképp a párkapcsolatban nyilvánulnak meg.
A játszmák során nem egyezik a két énállapot: a cél a minél több Felnőtt énállapot megélése, azonban ehelyett gyakran Szülő-Gyermek beszélgetések zajlanak le. A racionális, felelősségteljes és empatikus Felnőtt énállapot segíti a kapcsolatok javulását, hiszen megfelelő választ tudunk adni a helyzetre.
A játszmák csökkentéséhez ajánlott minél többet asszertívan kommunikálni, és tudatosan figyelni magunkat. Próbáljuk meg megismerni, melyek a gyakran megjelenő szituációk az életünkben, és hogy mi az a kulcsszó/kulcsmondat, amelyet a másik használva azonnal elkezdődik a játszma. A tudatosság, spontaneitás lehet a kulcsa annak, hogy egészségesebb, intimebb, biztonságosabb párkapcsolatban élhessünk.
Felhasznált források
Kapcsolódó bejegyzések
Miért érzed magadat szegénynek?
Napjainkban minden arról szól, hogy a pénz mindenek felett áll. Az Instagram telis tele huszonévesekkel, akik bejárják a világot, miközben a sokadik ingatlanra tesznek szert. Sokan csak azért vállalnak egy munkát, amiben rosszul érzik magukat, mert jobban fizet, mint...
Hogyan leld örömödet az ünnepekben?
Az ünnepek közeledte két érzelmet válthat ki belőlünk a leggyakrabban: megkönnyebbülést, hiszen végre 1-2 hetes szünet vár ránk, vagy félelmet, hogy mennyi elintézni való még előttünk. Már novemberben megérkezett az összes dekoráció a boltokba, elindultak a...
Kritikus gondolkodásmód: Így fejleszd tökélyre!
Napjaink álhír halmazával nagyon nehéz felvenni a versenyt. Mit hihetünk el és mit nem? Hogyan mérjük fel valaminek az igazságtartalmát, ha képtelenség minden részletet megismerni és megérteni egy bonyolultabb kérdésben? Tájékozódunk jobbról és balról is, majd...
