Előző cikkünkben végig néztük, hogy az üres fészek szindrómával hogyan lehet megküzdeni szülőként. Elolvashatod a tüneteit, megjelenésének okát Az üres fészek szindróma – ha elmegy a gyerek otthonról I. rész című cikkünkben. 

Most végig vezetünk azon, hogy a konfliktusok másik oldalán, tehát gyermekként hogyan tudsz segíteni a szüleidnek és magadnak ebben a nehéz időszakban. A konfliktusoknak ugyanis mindig legalább két résztvevője, így két oldala van. Ebben a helyzetben pedig két nagyon különböző oldal ütközik: az önállósodni vágyó gyermek és az ezt nehezen engedő szülő. 

A cikkben biztosan nem fogjuk a még gyakoribb, hevesebb konfliktusokat szorgalmazni, hanem a béke megtalálását hangsúlyozzuk. Nézzük is meg, hogyan tudjátok együtt átvészelni ezt az időszakot, miközben mindkét oldal szükségleteit és érdekeit meg tudjátok élni és ki tudjátok fejezni!

Az életciklusok – üres fészek és az önállósodás

A családterápia az életet különböző életciklusokra osztja, amelyek során új szükségletek, feladatok, viselkedések és veszteségek jelennek meg. Ha elakadás van az életciklusban, akkor az negatív következménnyel jár mindkét fél részére.

A szülő-gyermek kapcsolatban az üres fészek szindróma akkor következik be, amikor a gyermek már felnőtt, nő az önbizalma, így elkezdődnek az első szárnypróbálgatások a munkájában, párkapcsolatában.

Ez sok esetben azzal jár együtt, hogy a gyermek kiköltözik a szülői házból. A szülőnek ekkor hatalmas veszteségeket kell feldolgoznia, hiszen azt érezheti, elveszíti a gyermekneveléssel járó örömöket: már nem kapja meg az abból eredő jutalmakat, és gyakran találkozik azzal a gondolattal, hogy már nincs rá szükség. 

A gyermek viszont elveszíti az érzést, hogy már nem gyermek, hiszen kilép a nagybetűs életbe. Ez mindkét félnél járhat aggodalommal, szomorúsággal, izgatottsággal és akár szorongással is. A szülőnél pedig mindez társulhat a „már nincs szüksége rám?” érzésével. Azok a szülők, akik főállású szülők voltak, ilyenkor céltalannak érezhetik magukat, amely dühvel is együtt járhat. 

Olyan konfliktusok jelenhetnek meg, mint az anyagi függőség a szülőktől, vagy a szülők csalódottak a gyermekben, ha az nem pont úgy éli önálló életét, ahogy ők szeretnék. Egyes esetekben emiatt úgy érzik, hogy folyamatosan egyengetni kell a gyermeket. A szülői szerepből valóban nehéz a kilépés, és sok szülő nem is képes erre akár évekig.

Ilyen esetekben tapasztalhatjuk azt gyermekként, hogy a szülő folyton jelzés nélkül megjelenik a lakásban, takarít, becsméreli azt, hogy hogyan teszünk rendet. Olyan elvárások is megjelennek, minthogy miért nem költözünk inkább haza, miért nem töltünk velük annyi időt, mint régen. A bűntudatkeltő szülőknél pedig az anyagi függőség is egy aduász a kézben, amelyből még több feszültség keletkezik.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Az egyik legnagyobb kihívás ilyenkor az, hogy a két életciklus merőben egymásnak ellentmondó. Gyermekként ugyanis a fő cél, hogy tudjunk önállósodni, megismerjük saját határainkat és kompetenciánkat, megismerkedjünk a nagybetűs élettel.

Az üres fészek szindróma azonban teljesen másképp jelenik meg a szülőknél: meg kell tanulniuk leadni a szülői szerep nagyrészét. Önálló háztartással, saját keresettel, esetleg házastárssal ugyanis már nem arra vágyunk, hogy a szülők főzzenek és mossanak ránk. 

Gyakori ilyenkor, hogy a gyermek úgy érzi, nem tisztelik a határait, a szülő nem vette észre, hogy már felnőtt, még mindig gyermekként kezelik. Általában ez az a téma, amely számtalan variációban megjelenik a mindennapos viták során. A fiatal felnőtt szájából gyakran ilyen mondatok hangozhatnak el:

• Én is tudok magamra mosni, nem kell neked megtenned!
• Miért nem szólsz előre, ha jössz? 
• Miért kellene minden hétvégén hazajárnom?
• De nekem már van saját lakásom!
• Úgy takarítok, ahogy én szeretnék, ne csináld meg helyettem!

Az „ellentétes” feladatok

Úgy érezhetjük, hogy a szülői és gyermeki érdekek és feladatok ellentétesek. Míg gyermekként önállósodnánk, a szülő továbbra is szeretne a szülői szerepben maradni, ebből pedig konfliktusok lesznek. 

A frusztráció a gyermekben sokszor abból adódik, hogy úgy érzi, becsmérelik azt, akivé vált, amilyen felnőtt lett belőle. Pedig, a legtöbb esetben ez áll legtávolabb az igazságtól. Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke kompetens, önálló lehessen, aki magabiztosan tud minden kihívással szembenézni. Ha ez nem sikerül, akkor a szülő ezt saját kudarcának érzi. 

Keretezzük át a mondanivalót!

Az üres fészek szindróma esetén is a legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy a szülő sokáig nem tudja felismerni azt, hogy mi zajlik benne, emiatt a kommunikáció is elakad. Ilyenkor ugyanis a szülő sokszor céltalannak és motiváció mentesnek érezheti az életét, elakadhat abban, hogy milyen új szerepeket találjon magának.

A szülői szereptől ugyanis, bár nem egészen, de nagyrészt búcsút kell venni. Ez a szülőben lévő frusztráció, magány érzése pedig meglepő módon tör magának utat: a gyermek kompetenciáját kérdőjelezi meg, ezzel azt az érzést erősítve magában, hogy rá még szükség van. Gyermekként tehát úgy tudjuk segíteni a szülőknek a tovább lépést, ha meghalljuk azt, amit a szülő nem mond ki. 

A szülő ugyanis ezekben az esetekben azt szeretné, ha a szülői szerep ne szűnne meg, mert akkor nem tudja, hogy hova tovább. Tehát gyermekként nagyon fontos, hogy ne azt halljuk meg vagy vegyük észre, hogy a szülő mit tesz vagy mond, hogy mennyire becsméreli az önállóságunkat, hanem próbáljunk meg türelmesek lenni, a szavak mögé nézni.

A türelem és a megértés lesz a kulcsszó. A szülő, bár úgy tűnhet, a mi határainkat nem tiszteli, valójában csak önmagát szeretné újradefiniálni, mint „nem szülő”.

A szülői lét megszűnésének érzése bizonytalan jövőképet fest a szülők elé, hiszen mi mást csináljon, ha nem azt, amit az elmúlt 20 évben, vagyis gyereket neveljen? Az új érték később majd a nagyszülőségben juttathatja hasonló érzésekhez és jutalmakhoz a szülőt, viszont a köztes időszakot kell átvészelni.

Gyermekként tehát az egyik legfontosabb, hogy a szülőknek elegendő figyelmet, szeretetet kell adni, hogy érezzék, nem szűntek meg szülőként létezni csak azért, mert már nem ők látnak el minket ebéddel. 

A folytonos konfliktusok okait mi is szolgáltathatjuk, főleg a korai önállósodás során. Elég jók leszünk-e ahhoz, hogy saját lábra álljunk, képesek leszünk-e ellátni minden feladatot? Ezek azok a gondolatok, amelyek cikáznak a fejünkben, tehát mi magunk is megkérdőjelezzük a saját kompetenciánkat. Így, ha még a szülők is rá erősítenek azzal, hogy nem vagyunk képesek ellátni új feladatainkat, természetes, hogy csak nő a frusztráció és a feszültség bennünk. 

Hogyan kommunikáljunk a szülővel?

Az üres fészek szindróma esetén a legfontosabb, hogy a szülő ilyenkor is érezze, hogy szeretjük és támogatjuk őt, valamint szükségünk van rá. Ahhoz, hogy ezt éreztethessük vele, szükség van a saját határaink meghúzásához. Ezt először mindenképp próbáljuk meg nyugodtan, biztonságos környezetben kommunikálni felé, lehetőleg az asszertív kommunikációs stílust alkalmazva. 

Ennek módjáról A jó kommunikáció 7 ismérve című cikkünkben olvashatsz, de a legfontosabb, hogy mindig a saját érzéseinket kommunikáljuk, ne a másik viselkedését minősítsük. Azzal ugyanis biztosan csak rontunk a helyzeten, ha a viselkedésére mondunk rosszakat vagy számon kérjük. 

Ha a higgadt beszélgetés nem segít, akkor a távoli noszogatás is megoldás lehet. Ajánljunk neki könyvklubokat, új hobbikat, kérdezzünk rá, hogy mikor voltak utoljára ketten randizni a partnerével, és próbáljuk meg támogatni abban, hogy új érdeklődési köröket fedezzenek fel. Akár rávezetheted, hogy próbáljon ki teljesen új dolgokat, amihez a legjobb, ha a barátnői hobbijait kezdi el megismerni. 

A cél ugyanis az, hogy a szülő képes legyen minél több új énjét felfedezni, ezzel háttérbe szorítva az aktív szülői szerepet. Ehhez viszont arra van szüksége, hogy tudja, érezze, hogy mint szülőt nem felejtettük el, és még szükségünk van rá, csak nem olyan mértékben, mint eddig. Érdemes lehet néha tanácsot is kérni tőle olyan dolgokban, amelyekhez ő nagyon ért, ezáltal éreztetni vele, hogy fontos, és szükségünk van rá. 

Utolsó megoldás az üres fészek szindrómára

Utolsó lehetőségként, ha mindezek mellett sem tudjuk a kapcsolat minőségét megváltoztatni és továbbra is mindennaposak a konfliktusok, akkor érdemes lehet családterápiát igénybe venni. Nagyon fontos, hogy ne a kapcsolat teljes megszakításával éljünk, mert az biztosan hatalmas fájdalmat fog okozni mindkét félnek. Először próbáljuk meg szakember segítségét kérni, hátha ő tud minket támogatni abban, hogy stabilizálódjon a kapcsolat.

A cél ugyanis mindig az, hogy a fizikai távolság ellenére is szoros maradjon a kötelék, de gyermekként gyakorolhassuk is az önállóságot. 

Összefoglalás

Az üres fészek szindróma mindenki életében eljön, amint kirepülnek a gyerekek. Az a magány és egyedüllét, céltalanság érzése is teljesen normális, amit érezhet a szülő. Szerencsére gyerekként mi is segíthetünk a szülőknek az ezzel való megküzdésükben. Fontos, hogy ki tudjuk jelölni a saját határainkat az önállósódás során, ez viszont szinte biztosan konfliktusokhoz fog vezetni.

A szülők ugyanis szeretnék továbbra is nélkülözhetetlennek érezni magukat, ez pedig szembenáll a fiatalok önállósági törekvéseivel. 

Azonban, ha támogatjuk őket új énjeik megismerésében, új hobbik elsajátításában, amellyel kitölthetik a hátra hagyott űrt, akkor biztosan szorosabbá válhat a kapcsolatunk. Emellett próbáljuk meg nyugodtan és asszertívan kommunikálni az érzéseinket, valamint azt, hogy továbbra is fontos és jelentős szerepet töltenek be az életünkben.

Ha már úgy érezzük, nincs más megoldás, akkor próbáljuk meg családterapeuta segítségét kérni ahelyett, hogy megszakítanánk a kapcsolatot. Ez az időszak két ellentétes feladatot hoz a szülők és a gyermek számára is. Szülők esetén az elengedés, a szülői szerep részleges elengedése a cél, míg a gyermek számára a saját kompetenciájának megélése. A két célt azonban lehet közelíteni egymáshoz, csak a lehető legnagyobb türelemmel legyünk a szülők felé!

Felhasznált források

Komlói, P.,2017. Életciklusváltások a családban. https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2017/02/Komlósi-Piroska-Életciklusváltások-a-családban.pdf

Kapcsolódó bejegyzések